Eljött az idő, Uram! Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyad fektesd puhán
S ölelj határt, mely szeleidre vár.
Add parancsba: minden gyümölcs beérjék,
Kaphassanak két délszaki napot
Beteljék mind - hiszen megadhatod,
S gyűjtsd telt szőlőszemeiknek mézét.
Kinek ma háza nincs, nem építhet soha.
Aki egyedül van, magára marad már.
Virraszt, olvas, ír, majd levelet vár:
A fasorban tűnődve lép tova,
Mikor fáradt lombok rőt halála jár.
forrás