ŐSZI NAP Faludy György fordítása

 

 

 

Elég, Uram, tüzéből már a nyárnak:

meguntuk itt a szomjú fák alatt; 

fektess napóráidra lomha árnyat, 

s adj a szeleknek újra szárnyakat.

 

Adj egy csepp mézet még minden gyümölcsnek, 

s nékünk is egy-két nyárias napot, 

hogy új borokban majd Téged, a bölcset 

dicsérjenek hűs s édes illatok. 

 

...Akinek most nincs, nem is lesz lakása, 

ki egyedül van, egyedül marad. 

Olvas, virraszt vagy ide-oda jár a 

hervadt allék során a fák alatt; 

 

s mert nem lesz, kinek írjon levelet:

lehajtja fejét tenyere porába.

és verejtékes, árva homlokára 

peregnek mind a sárga levelek.

 

 

 forrás: az ARCANUM ADATBÁZIS  segítségével, Új Idők 1937., 641.p.

ŐSZI NAP Imre Flóra fordítása

Itt az idő. Nagy volt a nyár, Uram.
A napórákra vess árnyat, s a réten
hadd zúgjon végig már a szélroham.

Adj még egy-két déliesebb napot,
érleld teljessé utolsó gyümölcsét;
s a végső édességek hogy betöltsék,
forrald sűrűvé, testessé a bort.

Kinek most nincs, nem is lesz otthona.
Ki most magányos, soká az marad majd.
Olvas, levelet ír, várja a hajnalt
ébren, nyugtalan jár ide-oda
a fák közt, míg a szél forgó avart hajt.


forrás

ŐSZI NAP Kányádi Sándor fordítása

Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár kétnapi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már.
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bíbelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.




forrás: KORUNK, 1999. március

ŐSZI NAP Rab Zsuzsa fordítása

Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.
A napórákon árnyadat terítsd el,
engedd rohanni orkánjaidat.

Érleld be még fanyar gyümölcseid,
két délies napot még adj fölébük,
nehéz borrá hadd forrjon sűrű mézük,
beteljesítve őszöd ízeit.

Ki most hazátlan, nem lesz háza már.
Ki társtalan, soká marad magára,
virraszt, olvas, levelet ír, hiába;
sötét fasorban űzve-hajtva jár,
míg fenn a lombot őszi szél cibálja.

ŐSZI NAP Tandori Dezső fordítása

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

Korányi Tamás előadásában Tellér Gyula fordítása