Uram, itt az idő, túl hosszú volt a nyár,
hulljanak végre a földre árnyaid alá,
s hallja a végtelen róna szeled szavát!
Érjenek be az utolsó gyümölcsök,
adj nekik csupán még egy-két napot,
csillogjanak a csodás szőlőfürtök,
forrjanak a mámorédes borok!
Kinek most nincs háza, már nem is épít,
ki egyedül van, egyedül is marad,
felébred éjjel, s hosszú levelet ír,
vagy éji utcán csavarog, mely kihalt,
míg a fagyos szél halott avart repít.