Uram: itt az idő. Nagy volt a nyár.
Terítsd árnyékodat a napórákra,
s a vihart engedd szabadjára már.
Tedd, hogy megérjen mindegyik gyümölcs;
két délibb napot adj nekik sietve,
hajtsd őket, hogy beteljenek szüretre,
s a borba végső édességet önts.
Kinek nincs háza, nem lesz már soha.
Ki ma társtalan, mély magányba veszhet,
majd olvas, virraszt, hosszan levelezget,
fasorokban jár ide és oda
feldúltan, míg minden levél lepergett.
Terítsd árnyékodat a napórákra,
s a vihart engedd szabadjára már.
Tedd, hogy megérjen mindegyik gyümölcs;
két délibb napot adj nekik sietve,
hajtsd őket, hogy beteljenek szüretre,
s a borba végső édességet önts.
Kinek nincs háza, nem lesz már soha.
Ki ma társtalan, mély magányba veszhet,
majd olvas, virraszt, hosszan levelezget,
fasorokban jár ide és oda
feldúltan, míg minden levél lepergett.