Uram: ideje már. Nagy volt a nyár.
Helyezd árnyékodat a napórákra,
s a szeleknek engedd át a határt.
Szólj, hogy késő gyümölcsök érjenek:
Adj nekik még két déliesebb napot,
sürgesd őket a tökélyre és hajszolj
a nehéz borba még egy csepp mézet.
Kinek most nincs háza, nem épít már.
Kinek nincs társa, már marad magányban,
olvas, levelet ír, virrasztva hosszan
s szüntelen bolyong majd, nyugtalan jár,
ha a szél lombot hordoz, a fasorban.
forrás : Metsze(t)t 1993/ 3-4.
Helyezd árnyékodat a napórákra,
s a szeleknek engedd át a határt.
Szólj, hogy késő gyümölcsök érjenek:
Adj nekik még két déliesebb napot,
sürgesd őket a tökélyre és hajszolj
a nehéz borba még egy csepp mézet.
Kinek most nincs háza, nem épít már.
Kinek nincs társa, már marad magányban,
olvas, levelet ír, virrasztva hosszan
s szüntelen bolyong majd, nyugtalan jár,
ha a szél lombot hordoz, a fasorban.
forrás : Metsze(t)t 1993/ 3-4.