A nyár nagy volt. De végezd be, Uram.
A napórákon nyújtsad végig árnyad;
hagyd, és a szél a földön szétrohan.
Még érjen be pár utolsó gyümölcs;
csak két aranyló napot adj nekik,
ami a befejezésre szorít
minden édeset – sűrű borba ölt.
Kinek nincs háza, most már nem lehet.
Egyedül is lesz, ki most egyedül van;
olvas, virraszt levelet írva hosszan –
elhagyott sétautakat követ
az idegesen keringő avarban.
forrás