Itt az idő, Uram! Nagy volt nyarad.
A napórákat vond homályba eztán,
s küldd szét a pusztán a viharokat.
Sürgesd: érjen be a kései fürt,
egy-két napját még fordítsd déliesre,
tedd, hogy beteljen, s a súlyos szemekbe
a legédesebb édességet űzd.
Kinek nincs háza még: nem lesz soha.
Aki magányos: az marad örökre.
Virraszt, olvas, levelet ír tűnődve,
s a fasorokban járkál té s tova,
nyugtalanul, míg hull a lomb körötte.
forrás
A napórákat vond homályba eztán,
s küldd szét a pusztán a viharokat.
Sürgesd: érjen be a kései fürt,
egy-két napját még fordítsd déliesre,
tedd, hogy beteljen, s a súlyos szemekbe
a legédesebb édességet űzd.
Kinek nincs háza még: nem lesz soha.
Aki magányos: az marad örökre.
Virraszt, olvas, levelet ír tűnődve,
s a fasorokban járkál té s tova,
nyugtalanul, míg hull a lomb körötte.
forrás