Elég, Urunk. Nagy volt a nyár nagyon.
A napórákra vesd rá végre árnyad,
s bocsássad a szeleket szabadon.
Tedd, hogy beérjen már minden gyümölcs;
Két délies napot még adj meg nekik,
sürgesd meg őket, s ha már mind beérik,
édességük nehéz borunkba töltsd.
Kinek nincs háza, nem is lesz soha.
Ki maga van, soká maga marad már,
virraszt, olvas és leveleket irkál
s mint fasorok nyugtalan vándora
a kergetőző levelek között jár.
forrás: Pannonhalmi Szemle 1997. 3.sz. 78.p.
A napórákra vesd rá végre árnyad,
s bocsássad a szeleket szabadon.
Tedd, hogy beérjen már minden gyümölcs;
Két délies napot még adj meg nekik,
sürgesd meg őket, s ha már mind beérik,
édességük nehéz borunkba töltsd.
Kinek nincs háza, nem is lesz soha.
Ki maga van, soká maga marad már,
virraszt, olvas és leveleket irkál
s mint fasorok nyugtalan vándora
a kergetőző levelek között jár.
forrás: Pannonhalmi Szemle 1997. 3.sz. 78.p.