Uram: itt az idő. A nyár betelt.
Fektesd el árnyékodat a napórán,
S ereszd a rónán szélnek a szelet.
Rendeld a gyümölcsnek: érjen be; add,
Hogy két forró nap érje, délies még,
Hogy édessége mind beteljesedjék,
S a nehéz borban gyűljön a zamat.
Ki nem épített házat, sose fog,
Ki most maga van, marad is magára,
Virraszt, olvas, hosszú levélírásba
kezd, s tétován bolyong a fasorok
Alatt, a kavargó avar nyomába.
forrás: Múlt és Jövő, 1996. 1. szám, 74.p.