Kitelt a nyár. Sok volt a fény, Uram.
Terítsd le már a napórákra árnyad,
és négy szeled szálljon hatalmasan.
A déli hő utóját öntsd el itt,
serkentsd az érő gyümölcsöt dologra,
és hajtsd a súlyos, aranyló borokba
a végső, édes ízek gyöngyeit.
Kinek nincs háza, az most már nem épít.
Ki most magános, társtalan marad,
olvas, virraszt, episztolát farag,
s jár nyugtalan az allén egyre végig,
le-föl, le-föl, a hulló lomb alatt.
forrás
Terítsd le már a napórákra árnyad,
és négy szeled szálljon hatalmasan.
A déli hő utóját öntsd el itt,
serkentsd az érő gyümölcsöt dologra,
és hajtsd a súlyos, aranyló borokba
a végső, édes ízek gyöngyeit.
Kinek nincs háza, az most már nem épít.
Ki most magános, társtalan marad,
olvas, virraszt, episztolát farag,
s jár nyugtalan az allén egyre végig,
le-föl, le-föl, a hulló lomb alatt.
forrás